Az inváziós fajok terjeszkedését napjainkban az élőhelypusztulás, és a fragmentáció mellett a biodiverzitást leginkább veszélyeztető tényezők között tartják számon. A restaurációs beavatkozások sikerét, a regenerációs folyamatokat gyakran gátolja a zavart homoki területek inváziós növényfaja, a selyemkóró (Asclepias syriaca L.) populációinak tömeges jelenléte. Mivel a degradált területek kiterjedésével az Asclepias syriaca által elfoglalt területek nagysága is nő, restaurációs szempontból fontos kérdés, hogy a selyemkóró milyen módon akadályozza a szukcesszió menetét, és hogy e blokk alól hogyan lehet felszabadítani az érintett területeket. Egy 2006-ban elindított kísérletben arra keressük a választ, hogy hatékonyan alkalmazható-e a glifozát a selyemkóró kiirtására, milyen hatással van ez a kezelés a növényzet többi részére, valamint felgyorsítható-e a regeneráció folyamata a selyemkóró herbicides kezelését követően a természetes fajok magkeverékének vetésével, kaszálással vagy ezek együttes alkalmazásával.
